6. Fejezet

Meg is hoztam a következő részt, ami szerintem már kicsit izgalmasabb, és remélem , hogy elnyeri a tetszéseteket!
xoxo

* Tammy Hill szemszöge * 


Ahogy a lépcsőket szedem felfelé, eszembe jut, hogy mi lehet otthon. Több mint tizenkét órája nem láttak, se apám, se Patrick. Aki minden bizonnyal halálra van rémülve, hogy hol is lehetek. Soha nem volt olyan nap, hogy ne találkoztunk volna, és ne csináltam volna neki valami finom vacsorát. Na, jó a vacsorakészítés alatt, csupán annyit értek, hogy mirelit dolgokat készítettem neki, vagy éppen megmelegítettem az előző napi adagot. Minden vele töltött perc emlékeztet arra, hogy mi lett volna ha normális családba születek, olyanba ahol minden egyes családtag jelen van, és totál hétköznapiak. De az élet nem mindig szép.

 Apám pedig meglepett lehet, és talán még félt is, hiszen sose történt még az meg, hogy ne tértem volna vissza egy-egy üzletből, főleg nem egy ilyen könnyűnek mondhatóból. Bátran kimerem állítani, hogy az első dolga az volt, hogy felkeresi Jeremy-t, Bieber apját és kérdőre vonja, hogy mi történt a lányommal. Bár tudom, hogy soha nem mondta ki, hogy szeret, de ott legbelül, valahol nagyon mélyen mégis szeret, és mindent megtesz azért, hogy visszakapjon.

Egyből a szobám felé veszem az irányt, de aztán valamiért meggondolom magam. Nem, nincs időm most arra, hogy aludjak egyet, és csak várjam a csodát. Cselekednem kell, ha el akarok érni valamit. Ha ki akarok jutni ebből a házból. A folyosó végére megyek, ahol kinézek az ablakon, de nem nagyon tudom felmérni, hogy mi hogy van, ezért inkább csak kinyitom, és kinézek rajta. A ház körül egész magas kerítés van, de nem átugorhatatlan. A garázs előtt pedig ott van Justinék kocsija. Pompás. Annyi az egész, hogy megszerzem a kulcsot és már el is húzok innen.  
Mikor éppen bele kapaszkodnék a keretbe, hogy kicsit még jobban kilássak, hangokat hallok meg a lépcső felé. Éppen csak ki tudok ugrani az ablakból, mikor meglátom Jasont.
- Szökni próbálunk? – felvont szemöldökkel és karba tett kézzel közeledik hozzám, viszont én egy tapodtat sem mozdulok.
- Eszem ágába sincs – játszom az agyamat, de tudom jó,l hogy nem hisz nekem, és éppen ez a célom – Viszont – most már közeledek felé, és csupán akkor állok meg, amikor már csak pár centi választ el egymástól. Külsőleg hasonlít öccsére, csupán annyi a különbség, hogy ő valamivel magasabb, és vékonyabb, de a hajuk, és az arcuk pont ugyanolyan. – Nem iszunk meg valamit? Tudod, elég unalmas ez a ház – magamban imádkozok, hogy menjen bele. Egy másodpercig furán néz rám, majd hezitál, de mindkét vállát megrántja, majd csupán csak egy fejbólintással jelzi, hogy benne van a dologba. Ugye azt mondtam, hogy nagyon hasonlítanak? Viszont az biztos, hogy őt sokkal könnyebb átverni, mint Justint.
Ahogy a konyhába érünk, észrevétlenül körbe nézek, de sehol se látom meg az öcsikét, így kicsit megnyugodhatok. Úgy érzem, hogy így sokkal könnyebb dolgom lesz.
- Van valami erős? Esetleg valami bourbon? – direkt erre kérdezek rá, mert mikor tegnap megjöttünk, a legelső akit megláttam az az volt, illetve Justin pont egy olyat öntött az egész arcomba, így még jobban az emlékezetembe véste azt a féle piát.
- Tényleg nem vagy egy puhány kiscsaj, Hill – kisfiús mosoly jelenik meg az arcán, miközben kitölti kért italomat, majd egy újabb poharat vesz elő, és saját magának is tölt.  Ösztönösen nyúlok a teli pohárhoz, és kicsit félve tekintek rá, de aztán gyorsan elhessegetem rossz gondolataimat, és egyenes Jason szemébe nézek, majd miután koccintunk egyből lehúzom a pohár tartalmát.
- Öntök még egyet – veszem a kezembe az irányítást, mert már unom ezt a bájos csevejt. Amilyen gyorsan csak tudom, leitatom, és megszerzem amit akarok. Aztán kitudja mi sül ki belőle.
Pár perc múlva már az ötödik teli poharat húzza le, és látom szemein, hogy már nincs teljesen magánál.
- Na és, nem szeretnél kicsit szórakozni velem? – megkerüli a pultot, és közelebb merészkedik hozzám. Egyik kezét derekamra fonja, a másikat pedig az arcomhoz teszi. Apró pillantásokat vetek testére, mikor jobb hátsó ebébe észreveszem a kulcsot. Úgy örülök neki, mintha csak egy tábla megbontatlan csokit fedeznék fel.
- Én vagyok a szórakozás királynője, csak hogy tudd – gyerekesen megbököm mellkasát, mire kicsit felszisszen, majd elröhögi magát. Kezdem én is jól érezni magam, de nem hagyom, hogy teljesen elvegye az eszemet, hiszen nem ezért vagyok itt.
- Nem hiszem el, ha nem mutatod meg – tovább húzza az agyamat, ami valamiért bejön. Nem tudom miért, de van egy olyan sejtésem, hogy  nem csak a pia  befolyasásolja, hogy közelebb húzódok hozzá, és ajkaimat ajkaira tapasztom. Egyből heves csók csatába kezdünk, én meg szépen lassan ráeszmélek, hogy miért is csinálom ezt. Tudom, hogy annyira be van állva, és annyira elfoglalom éppen a számmal, hogy még azt se venné észre, hogy ha felrobbanna mellette egy bomba, így akcióba lendülök. Szabad kezemmel óvatosan elkezdek a dereka felé matatni, majd gyengéden seggére teszem azt, amitől hirtelen egy férfiasan nyögés hagyja el száját. Csak egy másodpercre, de kinyitom a szememet, hogy meggyőződjek róla, hogy jó helyen matatok. Felgyorsítom szám mozgását, hogy még jobban eltereljem a figyelmét, így pont sikerül kihúznom hang nélkül a kulcsot, de akkor nyitódik az ajtó, mi pedig azonnal szétrebbenünk.
Képtalálat a következőre: „cara delevingne gif”



* Justin Bieber szemszöge*



Egyszerűen megőrjít ez a lány. Tudtam, hogy nem egy egyszerű eset, de nem gondoltam volna, hogy ennyire bosszúálló típus, és hogy is mondjam, akaratos. Jason felé pillantok, aki felvont szemöldökkel néz rám, és ezzel ő is tudatja velem, hogy ez nem lesz ez könnyű menet. És ezt én is pontosan tudom, de az biztos, hogy nem fogom feladni. Nem azért, hogy itt maradjon, egyszerűen csak el akarom intézni ezt a dolgot. Ki akarom magamnak vívni azt a pozíciót, amire vágyok, már  kitudja mióta. Mindenki tudja, hogy apám halála után én fogom átvenni a banda vezetését, de én képtelen vagyok addig várni. Nem, nem azt mondom, hogy megölném az apámat, vagy bármit is csinálnék vele, hogy én vegyem át a címet, egyszerűen csak el akarom érni azt nála, hogy úgy gondolja, hogy én jobban megérdemlem, mint ő. Mert ha valaki, akkor én erre a munkára születtem.

- Elmegyek kiszelőztetni a fejemet, vigyázz rá. Tudod mikre képes ez az őrült – fegyveremet felkapva az asztalról egyenesen kisétálok a házból. A kocsimra pillantok, de inkább elvetem az ötletet, így mobilom után kezdek el kutakodni, és egyből tárcsázom a személyt, akivel beszélni akarok. Pár csöngés után felveszi, és higgadtan elmagyarázom, hogy mit akarok.

- De ezt inkább ne telefonon beszéljük meg. Találkozzunk a szokásos helyen – határozott és kemény vagyok, mert tudom jól, hogy csak így érhetem el a célomat.
Évek óta nem használtam tömegközlekedési eszközt, de nem akarom magamra felhívni a figyelmemet, azzal hogy a kocsival megyek. Pár perc múlva megérkezik a busz, amin csupán egy ember,egy egész dekoratív lány ül. Ezernyi hely van, de persze én pont elé ülök le. Az elmúlt nap eléggé kemény volt, rám fér már egy kis szórakozás. Amilyen dekoratív, olyan félénk is. Szende pillantásokkal jutalmaz, majd kissé fészkelődni kezd. Nem tűnik úgy, mint aki bármit is akarna tőlem, de azért egy próbát megér. Szándékosan meglököm lábammal az övét, ami hatására egyből a földre zuhan telefonja, én, mint pedig egy igazi úriember, lenyúlok érte, ahogy ő is. Szemeink találkoznak, de hirtelen elmegy a kedvem az egésztől. Tammy jelenik meg előttem, ahogy azokat az óriási szemeit az enyéimbe vájja, és magyaráz nekem. Aztán újra a csajra pillantok, és áldom az istent, hogy nyitódik az ajtó, én pedig egyből leszállok. Ahogy visszanézek, látom a lány arcán a meglepettséget, de nem törődök vele. Most csak is azzal kel törődjek, hogy sarokba tudjam szorítani Damont, és ne engedjem meg azt, hogy lehessen választási lehetősége. Mert csak az lesz, amit én akarok. Én pedig a banda élére akarok állni, semmi több.
 Ahogy leszállok a járműről, megpillantom Damont, Tammy apját. Szúrós pillantásokat vet rám, de én egyből kiszúrom, hogy mindkét zsebében egy egy stukker van. Az biztos, hogy nem lesz könnyű menet.
- Mond meg, hogy hol a lányom, kölyök. Meg tudjuk mi ezt beszélni – próbál kedvesnek lenni, és átverni, de engem nem ilyen fából faragtak.
- Nem veszem be ezt Damon. És egyébként is, most én vagyok előnyben. Én mondok valamit, te betartod. Ha nem, nem látod soha többet a drágalátos lányodat – egyre közelebb lépek hozzá. – Bár, lehet, hogy hamarabb is végzek vele. Eléggé idegesítő tud lenni – gúnyos molyt vetek rá, amitől eléggé dühbe gurul. Szemei kitágulnak, majd egyik kezével előveszi a fegyverét. Egy elég nyílt helyen vagyunk, ezért rögtön, a kezéhez kapok, és leeresztem azt. Kicsit mintha megzavarodott volna, körbenéz, majd belök a kocsijába.
- Szóval mit akarsz pontosan? – nem néz rám, csupán az utat bámulja, és a körülbelül három másodperccel ezelőtt látszódó zavarodottság eltűnik, helyette visszatér a karakán, és szigorú arckifejezése.
- Tedd tönkre apámat. Érd el, hogy őrüljön bele a munkába, és adja át nekem a vezető pozíciót.
- nem tűnik meglepettnek, pedig fogadni mertem volna, hogy meghökken a tervem hallatán, de még a szeme se rezzen meg.
- Cserébe visszakapom a lányomat? – egyenesen rám néz, majd bevágja a satu féket, én pedig egyből előreesek a műszerfalhoz, majd ezzel egy időben kivágja az ajtómat. – Elhitted Bieber - meglök, én pedig azzal a lendülettel kirepülök a Mustangból, és mire felkelek, már rég eltűnik a látókörömből. Bassza meg. Pedig úgy éreztem, hogy menni fog. De nem baj. Egyszer úgy is rájön, hogy az ő kis lánya nélkül nem tud élni, és úgy is bele fog menni a dologba. Mert nincs más választása, de csupán egy hónapot adok neki. Ha addig nem cselekszik, örökre elköszönhet a kedve kislányától.
Negyed óra sétálás után visszaérek a ház köré. Csönd van, ezért remélem, hogy minden oké odabent, és Hill nem szökött meg. Mert kinézem belőle, és Jasonbol is. Ahogy benyitok az ajtón, egyből észreveszem a mozdulatot. Hill bátyám zsebéből gyorsan kihúzza a kocsim kulcsát, miközben nyelvével vadul kalandozik Jason szájába. Mikor meglátnak, egyből szétrebbenek, és Hill maga mögé rejti az ellopott dolgot, de már késő, és ezt ő is tudja. Gúnyos mosolyt küldök felé, majd becsukom magam mögött az ajtót, és visszafordulok feléjük.






* Tammy Hill szemszöge* 


Ahogy meglátom az ajtón belépő Justint, ösztönösen magam mögé rejtem az egész kulcscsomót, de láttam, hogy látta. Pontosan tudom. A francba. Pedig bejött volna. Kicsit eljátszottam volna Jasonnal, majd leléptem volna, mielőtt megérkezik. De nem, neki hamar vissza kell jönni. Lebuktam, de ez még nem a vég. Lesz még esélyem, ebben biztos vagyok.

- Nocsak, nocsak – tenyereit összedörzsöli, mintha kemény fiú lenne, de nem az. Csak próbál az lenni.

- Átvágjuk a hülye bátyókát, ugye Hill? – Jason még mindig a pia hatása alatt áll, és ezáltal csak még jobban összezavarodik a hallottak alapján. Fejét közte és köztem mozgatja, majd inkább úgy dönt, hogy leül. Legalább nem szól bele a dolgunkba, remek.
- Valakit át kell vágni – előveszem a hátam mögül a kulcsokat és egyenesen felé tartom, majd kezeibe süllyesztem – De nyugi, a következő te leszel. Nem tudom, hogy miért, de ettől a mondattól, eléggé felmegy benne a pumpa, pedig ez még semmi se volt. Hirtelen erősen megfogja mindkét kezemet, és leszorítja azokat, úgy, hogy mozdulni se tudjak.
- Szóval szeretsz keménykedni , Hill? - ajkai csupán pár milliméterre vannak. Farkas szemet nézünk. Tudom, hogy be akar csapni,de nem fog. Azt hiszi, hogy belemegyek a kis játékba. Hát téved, de mekkorát. Idegesítő mosolyt villantok rá, és látom, hogy ettől még jobban felhúzza magát. Szemei kidüllednek, és eltávolodik tőlem.
- Egyszer még pórul jársz, ezt ne feledd - kezét fenyegetően felemeli, majd kisétál a szobából, otthagyva engem a hulla részeg bátyával.


Képtalálat a következőre: „almost kissing gif”

3 megjegyzés:

  1. Pedig azt hittem, hogy Justint is lesmárolja😂😂

    VálaszTörlés
  2. Egyszerűen imádtam! *.* Baromira bejön Tammy karaktere!:)

    VálaszTörlés
  3. Szia! Mikorra várható az új rész?❤

    VálaszTörlés